A ravatalozó egyszerű, fehér épület, melynek oldalában pléhtetővel fedett padsorok foglalnak helyet. A bejárattal szemben Pethő Etelka és Suller János sírke áll, így mindketten jó helyről tudják végigkísérni a ceremóniát. Azaz Etelka még nem, a Jánossal majdan megosztandó  sírkőre csak a születésének kezdő dátuma lett bevésve. János viszont kihasználhatja a helyzetet, amennyiben látása megfelelő, akár a halott arcvonásait is felismerheti.

Baloldalt, a koporsó mellett foglalnak helyet a közeli hozzátartozók, a bejárttal szemközti emelvényen a pap és segítői várják, hogy a gyászolók megérkezzenek. A kis terem lassan megtelik, a családon kívül többnyire öregasszonyokkal.

A tető peremén feltűnik egy madár, majd követi még egy. A fekete ruhás gyülekezők felé sandítanak, az egyik összeszedve bátorságát berepül a tető alá. A ház fala és a tető közötti nyílásból fiókák követelik az ételt.  

Kint az épület előterében egy molett nő, méretes mellekkel bólogatva hallgatja egy magas fiatal férfi monológját. A nagy mellek jellemzőbbek a testesebb nőkre. Néhány méterre tőlük egy unott arcú fickót vezet egy másik nagymellű nő, telt idomai kitöltik a teret.

Csupán egy kevés választja el a dagadt nőt a

Az udvaron, a pléhtető alatt egyre több ismerős gyűlik, a padok lassan megtelnek.

"a koporsó mellett mindenki elhalkul.

Itt már csak Isten hangja szól."

A pap szavaira néhány öregasszony egyetértően bólogat.

Több, mint 50 év házasságban, jóban és rosszban, nehézségben és szeretetben együtt voltak. Ápolta, társa volt a bajban, betegségben, majd elkísérte örök nyughelyére. Végül aztán egyedül maradt.

Nyolc hónap magány, vagy sóvárgás.

Nem akart, vagy elfelejtett inni, kiszáradt.

A koporsót leengedik a gödörbe. A négy férfi izmai megfeszülnek, majd elernyednek, a koporsót elnyeli a föld.

Szerelmes, gyengéd énekeket 0üvölt az egyhangú kórus. Becsukott szemmel hallgatja az egyik fiatal férfi.

Erős szélroham borzolja össze a nyír ágait.

Az ifjú nyírfa egyik ágán reménykedve figyel a cinke.

Néhány vigasztalónak szánt szóval búcsúznak a hozzátartozóktól, majd hazaindulnak.

A temetőt elhagyja az utolsó ember is, az egyik temetőszolga kulcsra zárja a ravatalozót és maga is hazaindul. A temető kiürül.

Csak az izgatott fiókák hangja szól.