Értesülései szerint, a látványos megjelenés nem takar sivár belsőt. Nehéz elvonatkoztatni az amúgy sima, angolvécés cozy-loft állagától. Alapvetően a nulla felé konvergál, kilengései elenyészők. A csúcsok és árkok enyhe lankáiba feledkezve, értékét nehéz megítélni. Biztosan nem ő lett volna a mongol hordák elvonulása utáni egyetlen túlélő. Sőt, meg sem születhetett volna! Meggyalázni a csinosabbakat szokták. Vagy az oda nem illőket.

Ilyesmiről szó sincs. Fogantatása természetes, traumatizáltsága átlagos. A nemiszervek általános célú használata perverzióktól mentes.
Létezése nem szükségszerű, hatása elhanyagolható.

Mégsem lehet semmisnek tekinteni. Túl a sokadik midlife krízisen, túl az illúziók elvesztésén és újrafelfedezésén. Ismét ártatlanul.

"Nyugi apa!"

Tűzvörös pólóban, elszántan a világgal szemben. Hiedelmek és babonák – a túlolvasottság nem kívánt mellékhatásai.
Mégsem pontszerű. A menny létezése valószínűtlen, a pokolé szinte kizárt.

A hosszú csíkok éjszakája enyhített valamit szorongásán. Valamikor húsz évvel ezelőtt. Azóta nem. Súlyos elhalálozás vetült e világi lenyomatára. Megmenekült.
Legalábbis néhány év távlatából a sárga pisiből kimutathatatlan a szerelem. Senki iránt nem tarthat eddig. Tárgyi bizonyíték – vagyis biológiai lenyomat – nélkül, akár meg nem történtnek is tekinthetjük.

Hideg téli estéken, ha a rideg betonelemekből szőtt kerítés hagyná, a szántóföld összeölelkezne a temetővel. A kettejüket elválasztó kerítés tetején galambok, néha vetési varjak üldögélnek. Kényelmes ülés esik rajta, remekül belátható a környék. Szemmel tartható a kerítés melletti szervizúton settenkedő veszedelem, a másnapos macskák lusta vándorútja.
Mindenki figyel.

Gondoltaikból a néha rájuk törő éhség szakítja ki az itt kotló madarakat. Néhány szárnycsapás és a mindenütt jelenlevő galambok gondolkodás nélkül rávetik magukat a tarlóra. A szántóföld – aratás után – néhány hétig jól ellát mindenkit, néhányan a gépekből kihullott rozsdás alkatrészeket is elmajszolgatják.

Kissé távolabb – a galambok zaklató lármájától jobbra – keresgél a vetési varjú. Felszedegeti a kisebb és rosszabb ízű magvakat, néha rálel egy kemény rög árnyékában megbúvó, különösen finom csemegére. Ilyenkor örül, hogy az árnyék nem rejtett egyebet.

Néha megjelenik a környék házőrzője. Bazinagy, sárpettyes terepjárójával sikamlósat fékez, ajtónyitáskor el kell ugrani szétfröccsenő nyála elől. Kutyaszarra vadászik. Napközben bezárt, esti sétára induló házi kedvencek ürüléke érdekli.

"Itt ezt nem lehet! Ez itt magánterület! Itt enyém!" – zihálja.

A kószáló, idegbajos eb lepisili a bal hátsó kereket.
A megriasztott vetési varjú meglepett. Lenéz.