...és becsapódott az emberiség történetének leghatalmasabb gépmadarába, amitől az haladéktalanul jobblétre szenderült.

"Mrija már nem hasad tovább"

 

Mondjuk ez korántsem biztos. A purgatórium nyitvafelejtett ajtaja huzatos jelenlétet biztosít a Földlakók által nem kívánatosnak minősített, pokolbéli entitásoknak. A verseny amúgy elég nagy közöttük. Erős a gyanú, hogy közülük többen életben vannak, ami felvet néhány további kérdést is. A legfontosabb: hogyan kerültek oda? ...és miért pont most térek vissza. Mert visszatérek. Velük érkezem. Nembeszélünk egymással.

 

Jelenlétük mindenhol érzékelhető. 

Miattunkléteznek, tudják a dolgukat. Anélkül is, hogy szólnánk hozzájuk.

A Föld lakói jelen pillanatban is hatásuk alatt vannak. Hiába motiváltak, egyelőre az atompokol gyorsasága várat magára. Nem tudni meddig.

Eközben mi állunk, várunk valamire és bámészkodunk. Közben szanaszét pattannak tünékeny ábrándjaink, kisiklott szerelvények roncsaiban oszladoznak bűzlő tetemei. 

 

Sugárzó csend tért vissza, a sugárzó romokért folyt harcokat a visszatérő természet némán követte. 

Csernobil roncsainál szerencsére nincs áram, mindössze a kiszolgáló épületek égnek, és már csak három hétig kell váltás nélkül dolgozniuk az atommérnököknek. Ezek majdnem annyira mihasznák, mint a tanárok, akik hónapokat üdülnek otthonaikban. És pont nyáron! 

Amúgy az atommérnökök sipákolását elmosta, a kitudja hanyadik, szovjet típusú gárdaezred parancsnokának a zseniális döntése: Verjenek tanyát a vörös csillagos katonák Pripjaty Vörös-erdejének szabad ege alatt. Miért is ne?

Nem minden vörös ami fénylik. A Vörös-erdő kisugárzása még manapság is rendkívüli, a felezési idő ugyanis nem akar gyorsabban feleződni.

Néhány katona halála és vagy száz sugárfertőzése azért figyelmeztet: fizikai alapismeretekre igenis szükség van.

 

A debreceni egyetem bátorságáról is meg kell emlékeznünk, Putyin díszpolgári címét, az ukrajnai békefenntartó misszió kirobbanása után négy héttel vonták vissza. Nem verték nagydobra, valószínűleg azért, hogy ne vonják el a figyelmet Oroszország honvédő háborújáról, a különleges katonai művelet sikereiről. Amúgy azóta megbánták.

 

Lett képzeletbeli barátom is, a pszichiáterem szerint válaszként korszelem súlyos megnyilvánulásaira. Kissé szokatlan barát még szerinte is. Egy atomerőmű. "Ketteskének" neveztem el. Természetesen láthatatlan. 

Ahogy olvastam, mások is traumatizáltak lehetnek, mert nem csak csak nekem van atomfixációm. Ezt írta a Pravda:

"...Paks II. atomerőmű bővítése az ütemterv szerint halad.'...

Milyen lenne, ha késne?

 

A különleges műveletbe pedig állítólag bele lehet halni. Igaz, egyelőre oda kell szivárogni a helyszínére. Érdekes, hogy ilyen messze van, Eunice optikai kábelen gyorsabban terjedhet, bár erre a természetfeletti jellegéből adódóan nincs semmi bizonyíték.

 

A helyszínen amúgy egy felemelő ünnepséget szakított meg a főszereplő indokolatlan eltávja. Tankparancsnok Aldaar Zaisagaevich Chudaev főtörzsarkangyal, 1988-ban született, elindult Zugalay faluból, Chita régióból. Összehozott 4 gyereket és Ukrajnába menekült előlük. Ahol sikeresen meghalt néhány napja. Alig volt ideje megünnepelni születésnapját. És a jövő évi is kútba esett.

 

A pokol kapuján kitüremkedő hatások leállították a botox világok közti szabad áramlását is. Néhány középkorú nő pánikba esett, de ez még semmi volt az idősödő isten remegéséhez képest, ami a hír hallattán fogra el.

Egész sokára tudott csak dadogva megszólalni, pedig arkangyalai megnyugtatták: két éves készlet van a bunker fridzsidereiben eltárolva.

Bánata nem tett jót az esti tévészereplésének. Körmei ápolatlanok, szeme körül máris mintha mélyültek volna a barázdák. 

A vele szemben helyet foglaló arkangyalok már messziről megérezték változást. A hangulat kellemes vibrációi a húszméteres asztal átellenéből is megbizsergették őket, harmadik szemük nyitva felejtődött.

Az ultra HD kamera, képfeldolgozó Chipje kíméletlenül tette a dolgát, minden egyes változás tisztán kivehető volt a közvetítés során. Ilyen klassz cuccokat csak a Pokolbéli nyavalyások tudnak gyártani (Made in Hell).

 

A busongó hadúr felvidítását legjobb barátja vállalta magára. Méghozzá nem is akárhogyan. Egyenesen a különleges hadművelet helyszínére utazott. Ott egyből fegyvert fogott, mert az igaz barát Kadirov TikTok hadseregét megtámadta egy marioupuli közlekedési lámpa. A csecsenek azonnal harci érintkezésbe kezdtek vele. Áldozatokról nem érkezett jelentés. 

 

Tömegsírokról annál inkább. A magyar ellenállók egyből rájöttek, hogy ez csak a megtámadott fél lejárató kampánya, ahol csak saját magát szeretné sajnáltatni és az így megszerzett szimpátia által egyéb előnyökhöz jutni. Ilyen például. hogy ne óvóhelyen kelljen töltenie az éjszakát, a kismamák vajúdásának hangjait ne nyomja el a bombatámadás hangja, lehessen iskolába járni. Mármint az újjáépítés után.

Rémisztő követelések.

 

Kadirov egyébként 1500 dolláros csizmában masírozik, biztos távolságban a harcoló ágyútöltelékek mögött. Dicsőség a hősöknek. 

 

Végül fellelkesültek a honi kommenthuszárok is, a hős ellenállók egy olyan csoportja, amely itthon is fegyvert - ez esetben festékszórót - ragad, hogy azzal védelmezze hazánk becsületét. Valószínűleg fellelkesítette őket az április 3-i fényes győzelem, melyhez jegyzem meg Eunice-nak is volt köze. Bátran, az éjszaka lepve alatt megrongálták az orosz hadsereg hőstetteit bemutató kiállítást. Halott gyermekek, lerombolt épületek, szétbombázott hidak. Jogosak az ellenérzések. Minek az ilyet bemutatni. Még a végén úgy járhatunk, mint a Holdról is látszó győzelem napján kardjába dőlő, gróf Teleki Pál.

„Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet"